Vissza a főoldalra


GYÖRKE LÁSZLÓ: VÁLLALKOZÁS A KÖLTÉSZETRE
(Gondolatok Finta Éva: Vállalkozás az örömre c. kötetének
olvasásakor)





Forrás: Kárpáti Igaz Szó, 1980. febr. 3.

A Vállalkozás az örömre című kötet, mely a József Attila Irodalmi Stúdió Könyvtára sorozatban jelent meg, keresztmetszete Finta Éva költészetének. Aki személyesen nem ismeri Finta Évát, Horváth Anna előszavából megtudhatja, hogy képzőművészettel is foglalkozik e kötet szerzője. Emlékszem, még iskolás kamaszlány volt, s a vadgesztenyék arcokat mutattak neki. Csak egy keveset kellett idomítani rajtuk, s máris készen volt a mű. Valahogy így van a versírással is: a gondolat, az érzés, a lélek finom rezdülései kelnek életre szavak formájában tolla nyomán. S legtöbbnyire sikerrel.

A költőnek a legapróbb mozzanatoktól a legnagyobb horderejű kérdésekig mindenhez van köze. Csodálatos, mennyi ötlete van Finta Évának, mennyi minden lehet számára a költészet tárgya. A leglényegesebb viszont szerintünk az, hogy társadalmi mondanivalója verseiben (többek között a Leninhez, a Hídverők, az Egy amerikai fegyvergyáros... címűekben) világos és egyértelmű politikai állásfoglalást fejez ki.

Finta Éva költészetének középpontjában a munka, az alkotás és mindenekelőtt az ember áll. Nincs egyetlen verse sem, amelyik közvetlenül vagy közvetve ne lenne társadalmi vonatkozású mondanivalója. Ez feltétlenül értéke Finta Éva verseinek. A költő egy szebb, harmonikusabb, gazdagabb világról ábrándozik, melyben az emberi kapcsolatok melegebbek, közvetlenebbek. A Felszáll a kezem című versében világosan tárja elénk, milyennek képzeli el ezt a világot, s benne az embereket. A Ritmusból harmóniát című versét az alkotó munka himnuszának is mondhatnók.

Finta Éva elkötelezett költő, társadalmi állásfoglalása egyértelmű. E költészet gazdag gondolatokban, s mindennapi életünk tükre.

Kétségtelen, hogy Finta Éva tehetséges versíró. Sok mondanivalója van olvasói számára. De nem mindegy, milyen formában jut el az olvasóhoz a gondolat, hogyan tudja befogadni, mennyi válik belőle "lelki táplálékká". Ezúttal inkább Finta Éva versírási készségéről szeretnék szólni. Finta Éva legjobb versei azok, melyekben egyetlen gondolatot hord ki, azt érleli, melengeti, s mint tavasszal a rügy, úgy pattan ki a vers. Mint például a Béke címűben:

        A szőke béke párás kék szemű,
        testében virág fogan meg csillagok,
        és szül neked gyermeket, dalt,
        éneke ringatja a búzát.

Miért szép ez a vers? Mert szigorú a költői képek rendje: az egyik kép fogja a másikat, s minden a helyén van; mert - bár négy sor a vers mindössze - a lényeget tárja fel a teljesség igényével. Nekünk a béke - az élet: a gyermek, a dal, a búza s a virág, meg a távlatok, a messzeségek: a csillagok. A kevéssel sokat mondás jellemzi A kő című versét is, mely sajátos jelképrendszerében örök igazságot fogalmaz meg eredetien, egyedien. Egyetlen szép komplex kép a Táj című verse, ebben érvényesül talán a legjobban a képzőművész látásmódja: az ég kékjét úgy szövik át a jegenyék, mint a szőttesben a színes fonalak egymást.

Finta Éva szívesen alkalmazza a komplex képeket. A modern költészet nem is képzelhető el ezek nélkül. A komplex képek belső törvénye szerint a képi elemek szigorúan kötik egymást, akár a ház alapja a falat, az a tetőt. Több jól sikerült képe van, azonban akad olyan is, amelyből hiányzik valamely összekötő elem:

        Én verset írok
        pedig nem muszáj
            (Kötetlen vers kénytelenségből)
Finta Éva töprengő, tépelődő alkat. Legtöbb versében (Mindig mindent elölről, Hitvallás helyett, Barátaimhoz, Önarckép 1978, Emelnek majd, Körök, stb.) az élet nagy kérdőjeleire keresi a választ, a biztos fogódzót. A gondolat szárnyalását viszont, ezekben és még néhány hosszabb lélegzetű versében, a kifejezés gyakran képtelen követni. Egy-egy jól sikerült képre bosszantó közhelyek feleselnek. Ez az egyenetlenség arról tanúskodik, hogy a képi gondolkodásban még sokat kell fejlődnie Finta Évának.

A számvetés, a Tudod-e, a Kísérlettöredék az ikáriai játékokból, Ismeretlen nagyanyámnak, a Kakukk Marci éneke, a Párhuzamok, a Mindig mindent elölről, a Jázminok, a E hullámverést nem a tenger adja és a már korábban említett miniatűrök Finta Éva legsikerültebb versei. A jobbak közé tartozik a Várakozás is, melyben vágyakozása, türelmetlen tenni akarása, a siker, az ünnep áhítása kap hangot. A Mezei beszéd szimbolikus "virágének", mely többet elmond a világról, a lírai hősről, mint a terjedelmesebb Vállalkozás az örömre, vagy a Kötetlen vers kénytelenségből s a Paganini hegedűje.

Mondhatná valaki, hogy túl szigorú a bírálat szerzője. Meglehet. De nem ok nélkül. Mert csak azt érdemes szigorúan bírálni, amiben érték van. Finta Éva arról győz meg bennünket, hogy ő képes az igazi értékek - élmények létrehozására. De még következetesebbnek kell lennie írás közben. Le kell szoknia a kínrímekről, ilyenekről például:

        alattuk nem kormoz alázat
        s nem kell elrejteni a lázat
            (Felszáll a kezem)

vagy:

        s hol a lélek már vak, kopott
        reá vad színeket lop ott
            (Paganini hegedűje)

Gondosabban kell megválogatni jelzőit is, hiszen torz asszociációkat válthat ki az olvasóban a "sárga lét" jelzős szerkezet. De nem túlságosan szerencsések az ilyen szintagmák sem: "ínyenckedő vakok", "partszakadásos szív" (Hídverők)

Finta Éva ígéretes tehetség. Reméljük, kis könyvének megjelenése - a vele szemben támasztott kifogásoktól, igényektől függetlenül - további alkotásra ösztönzi.



Vissza az előző oldalra