....Dupka György és Horváth Sándor kitűnő munkájuk mellett nemzedéktársuk, Finta Éva verseskötete a Kiadó másik újdonsága. A könyv - Idő - korongon - tulajdonképpen a szerző második kötete, bemutatkozó füzetét már ő is megjelentette a József Attila Irodalmi Stúdió Könyvtára sorozatban, még 1979-ben Vállakozás az örömre címmel.

Új kötetéből a töprengő, nemzedékének lét-és létezéskörülményeit vizsgáló költő arca bontakozik ki

valahol mindent törvénybe iktat
a mögénk került történelem
néha fenyeget, néha biztat
és elfoglalja énekem.

írja Este, Újév, havazás című versében, s e sorok szigorúsága már - már számonkérés. Hat ciklusba rendezte verseit a költő. E ciklusok talán a költői személyiség fejlődését lennének hivatottak ábrázolni, hangulatuk szerint azonban ennek az útnak egyes stációi csupán, annak keretein belül e személyiség egyazon mélységeit és magasságait figyelhetjük meg, a lélek hullámhosszának erejét csupán a kihívások ereje változtatja.

A kötetnyitó ciklus versei a személyiségjegyek kialakulásának első kérdéseit te- szik fel, A felnőtté válás azon kérdéseit, amelyek először maradnak bennünk válasz, válaszok nélkül, de megsejtetik a lét bizonyosságait. A legfontosabb jele, mottója e gondolatkörnek a Naptár ciklus Szeptembere

Megemberesedtél, szólt az évszak s érzed:
Nem táncolhat az ökörnyálon senki.
A kötéltáncosok megöregedtek.
És súlyosabb a semminél a Semmi.

De talán épp' ez a bizonyosság indít el mindannyiunkat az Utak és állomások felé, ahogyan Finta Évát is a következő ciklusok verseiben. Társadalmi helyzetek, szerepek, tájak; s mindezek mögött bujkáló haza ráismerő élményköre ez; melynek egyenes folytatása a példává növő személyiségek - Babits, Radnóti, József Attila, Jeszenyin, vagy épp' Paganini - sorsának faggatása, megértése.

S ekkor nyílik meg legtöbbünk alatt a személyes sors érthetetlen, tragikus szakadéka; a halál oldhatatlan támadása. Amikor

csak sebzi torkomat a kétség
és sírni sem tudok pedig
szívemet most újra kimérték
(Nagyapa - sirató)

Saját életünk tulajdonképpen e pillanatokban kezdődik, amiként Finta Éva verseinek sugarasodása is a kötet két utolsó ciklusában válik egyetemes érvényűvé. A tanulságok pontos megfogalmazását adja a Kitapintott világ című versében:

Mint röntgen, úgy világít át a fény
az ember napba nyújtott tenyerén,
hogy mindaz, ami van benned mutassa
arcát, s a dolgokban ismerj magadra.

Talán az idézetekből is kitetszett, a líra hagyományos formáihoz hű költészetet őriz a kötet. A versek szerzője azonban világosan látja és érzi a világ rajta át- áramló feszültségeit, de nyugtalanságát - szerencséjére? szerencsénkre? - felülmúlja optimizmusa.

csak a konok növényeket
göndörítik esők, szelek.

írja az Oldott összegezésben, majd pedig hozzáteszi:

a fény mentén pedig sötét
festékkel rajzold a reményt -

S a vers, egyben a kötet két utolsó sorának üzenete már az a derűlátás, amely olykor-olykor - egyre sűrűbben - mindannyiunkra ráférne:

és figyeld meg az életet:
hogyan növekszik és szeret

Éppen, mert szükségünk van e reményre, fokozott kedvvel is üdvözöl- nünk kell Finta Éva kötetét. (S már csak telhetetlenségből is hadd tegyem hozzá: szívesen vennénk a képzőművész hazai bemutatkozását is, hiszen a szerző festőként, grafikusként is szerepel, rendszeresen részt vesz műveivel kiállításokon.)

Kötete azt is bizonyítja: növekszik, formálódik a kárpátontúli magyar irodalom. Egyre több bizonyítékát adva annak: érdemes fokozott figyelmünkre, szeretetünkre.