FINTA ÉVA: VÁLLALKOZÁS AZ ÖRÖMRE
Versek
(Uzshorod, Kárpáti Igaz Szó, 1979.)
|
A kötetet illusztrálta:
HORVÁTH ANNA
Fogalmazni vagy vallani?
Az előbbire már a középiskolában is rákényszerülünk anélkül, hogy az utóbbi egyáltalán
megjelenjen a tudatunkban. Vallanunk azonban nem muszáj,
legfeljebb belső igény sugallatára tesszük meg.
Én azt szeretném, ha az utamba kerülő dolgok, tárgyak
mind-mind alkalmassá válnának általam arra, hogy nyilatkozzam magunkról, azaz:
rólunk, akik itt és most s ahogyan élünk. Hiszek abban, ha kibeszélem "titkaimat", azok
átminősülnek másokban is. Valahogy úgy, mint az ősember számára a falra rajzolt fenevad,
amely azáltal tűnik lebírhatónak, hogy az emberi képesség akármikor alkalmas a megelevenítésére.
Nem történhet velem semmi, ami az emberiséget már meg ne környékezte volna. Hát egyeztessük dolgainkat.
Finta Éva
Válogatás a kötet verseiből
RITMUSBÓL HARMÓNIÁT
A ritmus leng a levegőben,
és ujjaidról száll a munka,
az értelem megkoszorúzza,
míg ritmus leng a levegőben.
Kemény a szíved és az álmod.
Míg alkotsz, megalkot a munka,
ezért merülsz ezer dologba –
kemény a szíved és az álmod.
Ki tenni tud, nem vár csodát:
épít, követ farag, tanít
és észrevétlen alakít
ritmusból gyöngyharmóniát.
PÁRHUZAMOK
Leomlott reggelre
amit estig rakott
tizenkét kőmíves
Pénelopé szövőszékén éjszaka
fürgén bomlottak a sorok –
a meglopott idő vászna megszövetlen
De a csodafiú szarvasok
nem térnek többé vissza az erdőből
és Daidalosz intelme nem óvhatja meg
a Naptól Ikaroszt
Vajon mostani arcainkat
hogy őrzik meg a messzi holnapok?
ISMERETLEN NAGYANYÁMNAK
Fodor Zsuzsanna, Zsuzsika
harmincöt éves nagymama
harmincöt éves dédanya
és ennyi idős mint anya
Fodor Zsuzsanna, Zsuzsika
apámnak anyja: nagymama
mindenkor harmincöt suta
esztendő léte dátuma
érett violabarna öl
gyermekért lágyuló ököl
harmincnégyben ásott gödör
ma jeltelen és nem pöröl
miattad nem tágult a kör
apám is miattad gyötör
mért lettél csak legenda, tőr
amely szeretteire tör
urad gőgjének ostora
szomjának üres pohara
hitetlen hűség aranya
halott csillagok mosolya
családi mesék kulcsszava
fiaid hideg vánkosa
miért is lettél te csoda
Fodor Zsuzsanna, Zsuzsika?
VÁLLALKOZÁS AZ ÖRÖMRE
Szeret örülni, kinek örömei súlyosak.
Örömeit úgy viseli, mint gondjait.
Felelősséggel és várakozással.
Másokért felelős, s magára figyel, várva,
mikor oszthatja szét, amije van.
Ettől igazi az öröme.
S ettől lesz súlyos is, amit viselni kell,
ettől lesz teljes és befejezetlen,
mert a várakozás mindig a jövőre számít.
A súlyos örömökért fizetni kell.
Mindig mi szabjuk meg, mennyit.
Ezzel magunkat mérjük meg.
És fizetni is magunkkal szoktunk.
Mindig a legtöbbet adjuk, ha ilyen örömöt
keresünk. Az ilyen öröm aztán bevándorol
birtokunkba. Vele keressük a következőt.
S a következő még súlyosabb lesz és makacsabb.
Kisajátítja minden örömünket.
Várakozásunk készenlét az örömnre.
A készenlétben minden vállalásunk.
A vállalásban az örömünk.
Örömünkben a várakozásunk.
Várakozásunkban sok kis örömünk.
Sok kis örömünkban a vágyakozásunk.
Vágyakozásunkban a vállalás.
Sok kis vállalásunkban a felkészülés,
mert a felkészülés vállalkozás az örömre.
MEZEI BESZÉD
– én ártatlan vagyok
én ártatlan vagyok –
mondja egy frissen nyílt ligetszépe
– az én szirmaimat még nem zárta be az alkony
a lepkék sem loptak még porzóimról mézet -
a kék iringó felborzolja szőreit
szótalan mosolyog
meghimbálja ernyősvirágzatú égszín fejét
és odahajtja egy méhecskének
majd rejtélyesen megszólal:
– ártatlanságod nem a bogarak szeszélyén múlik-e?
|
|